RELAXÁCIÓ
A relaxáció fogalma kb. 800 éves, francia jogi kifejezés: elengedni a rabot, a béklyóban töltött állapot elengedése. Innen ered a ma használatos relaxált állapot jelentése: elengedni a testet, a lelket “rabságban” tartó szorongást, félelmet, feszültséget és káros gondolatok özönét.
A relaxáció maga az ellazultság, nyugodság, elengedettség állapota. Potenciája óriási.
A relaxációt nem lehet akarni, csak átadni magunkat a relaxációnak. A relaxáció egy képesség, a többi képességhez hasonlóan ez is elsajátítható. Néhány alkalom után mindenki képes nem csak testileg, de az elméjében is ellazulni. Fontos a saját élmény, a mélyülő tudatállapot megtapasztalása. A relaxáció alatt a fizikai ellazításon túl az idegrendszer ellazítása és feltöltése is megtörténik, az idegrendszer stabilizálódik.
Idegrendszerünk az a testi “szerv”, ami képes érzékelni az izgalmakat, az örömöt és a fájdalmat. Rendkívül érzékeny és kiválóan mutatja “tulajdonosa” fejlettségét. Ha az ember békés, nyugodt, kiegyensúlyozott életet él - és törkszik is erre - , akkor az idegrendszere stabil, erős és jól fel tudja dolgozni az élet szinte minden nehézségét. Vagyis képes gyorsan helyreállítani a lelki nyugalmát és nehezen billenthető ki belőle. Ha viszont valaki nyugtalan, zaklatott, erős külső hatásokban “gazdag” életet él, akkor idegrendszere legyengül, labilissá válik, azaz nem tud uralkodni önmagán: érzésein, indulatain, vágyain, s azok átveszik az irányító szerepet az életében. Belső nyugalmát, egyensúlyát egyre kevésbé tudja megtartani, így kiszolgáltatott játékszerévé válik minden – erősebb hatást kiváltó – külső körülménynek: időjárási frontoknak, a rossz híreknek, félelmeknek, stb..
Aki tartósan elveszti kiegyensúlyozottságát, belső nyugalmát, az igazi énjét veszíti el, hiszen nem tud úgy reagálni a külső eseményekre, ahogyan ő szeretne, csak úgy, ahogy az ösztönei, indulatai megengedik. Ez pedig szélesre tárja a kaput az összes pszichés megbetegedés előtt.
Selye János kutatásai voltak az elsők, melyek a psziché és test kapcsolatát kezdték tudományosan vizsgálni. Selye stresszelmélete (1930-as évek) szerint a stressz nem egyszerű betegség, betegségsorozatok elindítója is lehet.
Ezért ajánlom szeretettel a relaxációs módszereket, mint az idegrendszer ideális karbantartóit.
A relaxáció hatásai:
- Csökkenti a stresszreakciót, a stressz egyetlen természetes ellenszere.
- Tudatosabbá tesz a stressznek a testre és az elmére gyakorolt hatásaival szemben.
- Tudatosul a helyes légzés.
- A jelen érzése fokozódik.
- Pihentető, regeneratív.
- A test ellenállóképesége javul.
- Növeli az önbizalmat.
- Nyugodtabb alvást biztosít, az esetleges alvászavarok javulnak.
- Életszemlélet változást hoz, negatív gondolatok áthangolódnak.
A figyelem irányíthatóvá válik pl. gyógyulásra, pozitív gondolatokra.
- Türelmet hoz.
- Segíti a tanulási folyamatokat.
- Összehangolja a két agyféltekét.
- Teljes testi - lelki megújulást hoz: 20 perc relaxáció kb. 2 óra alvásnak megfelelő
pihenést nyújt a szervezetnek.
- Nő a szervek oxigénellátottsága.
A megnövekedett endorfinszint kellemes közérzetet ad, csökkenti a fájdalomküszöböt.
